A 2012. július 01-től irányadó jogszabályok és alkalmazandó joggyakorlat
Eddig irányadó alapjogszabály: Mt. (1992. évi XXII. törvény) 174.§:
„ 174.§ (1) A munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel.
(2) Mentesül a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
(3) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő.
(4) A munkavállaló bizonyítja, hogy a károkozás a munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be.
(5) A munkáltató működési körébe esnek különösen a munkáltató által feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok.”
2012.07.01-től irányadó alapjogszabály: Új Mt. (2012. évi I. törvény) 166.§.
„166. § (1) A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt.
(2) Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy
a) a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy
b) a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
(3) A munkavállaló 53. §-ban foglaltak szerinti más munkáltatónál történő foglalkoztatása esetén a munkáltatók egyetemlegesen felelnek.
167. § (1) A munkáltató a munkavállaló teljes kárát köteles megtéríteni. Nem kell megtéríteni azt a kárt, amellyel kapcsolatban bizonyítja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható.
(2) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
(3) A bíróság a munkáltatót rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a kártérítés alól részben mentesítheti. Ennek során különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés teljesítésének következményeit értékeli.
168. § (1) A munkáltatót a 166-167. §-ban foglaltak szerint terheli a felelősség a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért.
(2) A munkáltató előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben való elhelyezését vagy a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz vagy a munkavégzéshez nem szükséges dolgok csak a munkáltató engedélyével vihetők be. E szabályok megsértése esetén a munkáltató a bekövetkezett kárért csak szándékos károkozása esetén felel.”
Változatlanul a munkáltató un. objektív felelősséggel tartozik, vagyis a károkozó vétkességének bizonyítása nem szükséges a felelősség megállapításához.
A kimentési okok jellemzője a káresemény elháríthatatlansága, a károkozó tevékenységi körétől távolálló külső ok miatti bekövetkezése és újabban az előreláthatóság hiánya.
A korábbi szabályozás alapján a bírói gyakorlat kiterjesztette a „működési kör” fogalmát olyan esetekre is, amelyek alakítására a munkáltatónak semminemű befolyása, lehetősége nem volt. Ez a gyakorlat főleg a kis- és középvállalkozásoknak elviselhetetlen terhet jelentett, sokszor emiatt nem munkaviszony keretében foglalkoztatták a dolgozókat. Ezért is szűkítette le és vezette be az Új Mt. az „ellenőrzési kör” fogalmát.
E szűkebb fogalom alapján a munkáltató kártérítési felelőssége arra a szűkebb körre szorul vissza, amely körben lehetősége, egyben kötelessége is a munkáltatónak a károk megelőzése érdekében a szükséges intézkedések megtétele.
A munkáltató felelősségéhez szükséges, hogy
a munkaviszonnyal összefüggésben
kár következzen be
és e kettő körülmény között okozati összefüggés legyen
és ne legyenek mentesítő körülmények.
Három fogalom elkülönül egymástól:
-a munkáltató kártérítési felelőssége
-munkabaleset
-üzemi baleset
A munkáltató kártérítési felelőssége alapszabályait a fentiek szerint az Új Mt. (2012. évi I. törvény) 166.§. szabályozza.
Ettől elkülönül a munkabaleset fogalma, amit a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény definiál, azon célból, hogy milyen esetekben kell a munkáltatónak a munkavédelemmel kapcsolatos kivizsgálási és bejelentési kötelezettségét teljesítenie.
Az üzemi baleset fogalmát a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény használja, mely megalapozza az érintett munkavállaló baleseti ellátásra való jogosultságát. E szabályok érdemben nem változtak.
Munkabaleset = az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során, vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől, időpontjától, és a sérült munkavállaló közrehatásának mértékétől függetlenül. (Pl.: munkába történő közlekedéskor, üzemi étkeztetéskor, tisztálkodáskor történő baleset is)
Üzemi baleset = az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozás körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetve munkába vagy onnan lakására menet közben éri (munkavégzéssel összefüggő úti baleset), és az is, amely további munkavégzése, közcélú munka végzése közben, vagy egyes TB ellátások igénybevétele során (keresőképtelenség, rokkantság, egészségkárosodás mértékének, rehabilitálhatóságának elbírálása céljából elrendelt, vagy a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenéssel összefüggésben) éri.
Üzeminek minősül a baleset akkor is, ha azt a munkavállaló figyelmetlensége, felelőtlensége, gondatlansága okozta, ha ezzel a munkáltató elmulasztotta a megfelelő ellenőrzési, munkavédelmi feladatai ellátását. Továbbá, természetesen a baleset akkor is üzemi balesetnek minősül, ha a sérülés azért következett be, mert a munkavédelmi előírásokat nem tartották be. Külön kategóriának számít az úti baleset, ilyenkor az üzemi baleset megállapításához további vizsgálat szükséges. Az úti üzemi baleset minősítésénél fontos szerepet játszik az eltelt időtartam, tekintettel arra, hogy a sérülés üzemi baleseti jellege csak akkor állapítható meg, ha a sérülés bekövetkezése során a munkával való kapcsolat tartósan nem szakad meg.
De nem üzemi baleset: – kizárólag a sérült ittassága miatt, – munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélküli munka, – engedély nélküli járműhasználat, – munkahelyi rendbontás során, – lakásból munkába vagy fordítva menet közben indokolatlanul nem a legrövidebb úton közlekedve következett be, – a baleset az utazás indokolatlan megszakítása miatt következett be, – a sérülést szándékosan okozta a sérült, – a sérült szándékosan késlekedett a baleset bejelentésével, ill. az orvosi segítség igénybevételével.
Látható, hogy üzemi balesetnek minősül számos olyan, a munkaviszonnyal összefüggésben nem álló, a munkáltató ellenőrzési körén kívül eső káresemény, amelyért a munkáltató kártérítési felelőssége nem állapítható meg. A baleset üzemi jellegének elbírálásánál nincs jelentősége annak, hogy a baleset oka a munkáltató működésében rejlő ok volt, vagy az az üzem működési körén kívül eső valamilyen külső ok, elháríthatatlan erő (például: árvíz, tűzvész, stb.) miatt következett be.
A munkáltató kártérítési felelősségének feltételei:
Munkaviszonnyal összefüggésben következzen be a munkavállaló kára (166.§ (1):
Legyen munkaviszony, – MK 29. sz. állásfoglalás a) pontja változatlanul irányadó, – előkészítő tevékenység, a munkavégzéstől el nem válaszható személyi szükségletek (pl. tisztálkodás, étkezés) során, munka befejezésével járó teendők során is.
De nem minősül a munkaviszonnyal összefüggésben állónak a károsodás, ha az a munkába menet vagy onnan visszafelé történik. A munkáltató kártérítési felelőssége szempontjából nincsen jelentősége annak, hogy TB szempontból ez üzemi jellegűnek minősül.
Nem minősül a munkaviszonnyal összefüggésben állónak a károsodás, ha engedély nélküli magánmunka során következik be.
Kár (166.§ (1):
A munkavállalót kár éri, bizonyítása a munkavállalót terheli.
Okozati összefüggés a kár és a munkaviszony között (166.§ (1):
A bizonyítása a munkavállalót terheli. Ez a bizonyítás főképp a megbetegedéseknél bonyolultabb, nem a baleseteknél. A megbetegedéseknél is könnyebb bizonyítani pl. zajártalmat, káros anyagok ártalmait, nehezebb bizonyítani azokat, amelyek a mindennapos életben is jelentkezhetnek. Ez legtöbbször orvos szakértői kérdés.
A már korábban is fennálló egyéb megbetegedés csak akkor szolgál alapot a részleges okozati összefüggés megállapítására, ha ez a „természetes eredetű” egészségkárosodás már eleve korlátozta a munkakör ellátását. De ha a munkakört eddig, a káresemény előtt el tudta látni teljes mértékben a már meglévő károsodásával a munkavállaló, de most már nem tudja, akkor teljes kárért felel a munkáltató. (Legf. Bír. MK 30. sz. állásfoglalás) pl.: a félszemű munkavállaló a munkakörét teljes mértékben eddig el tudta látni, de a munkaviszonnyal összefüggésben elszenvedett baleset miatt elveszti ép szeme látását is, a munkáltató a teljes kárért felel (100% munkaképesség csökkenés), függetlenül attól, hogy korábban már 50%-os munkaképesség csökkenése volt a dolgozónak.)
Mentesülés a felelősség alól:
ellenőrzési körön kívül eső körülmény okozta a balesetet (166.§ (2) a) pont:
Mentesül a munkáltató minden olyan esetben, amikor ellenőrzési körén kívül következett be a kár, nem volt semmiféle ráhatása a körülményekre, nem tudta a körülményeket befolyásolni. Ellenőrzési kör alatt minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására bármilyen lehetősége volt a munkáltatónak. MK 29. sz. állásfoglalás b.) pontja irányadó.
Ellenőrzési körhöz tartozik: munkáltató feladatai ellátása során kifejtett tevékenységgel összefüggő személyi magatartás, használt anyag, felszerelés, berendezés, energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából, működéséből eredő okok.
De kiesik az ellenőrzési körből pl. a munkáltató telephelyén kívül végzett munka során keletkezett kár, ahol a munkáltató alvállalkozóként teljesít, és nincsen semmilyen lehetősége a munkakörülmények befolyásolására, vagy pl. közúton elszenvedett baleset esetében.
amellyel nem kellett számolnia a munkáltatónak és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa. (166.§ (2) a) pont:
Tehát elháríthatatlannak is kell lennie az ellenőrzési körön kívüli oknak a mentesüléshez. Pl. hiába közúton következett be a kár, tehát mentesülne a munkáltató, ha nem volt megfelelően karbantartva a munkáltató tulajdonában lévő gépjármű és a baleset a jármű nem megfelelő műszaki állapotára vezethető vissza, fennáll a munkáltató felelőssége.
Amellyel nem kellett számolnia a munkáltatónak: a konkrét körülmények előreláthatóságának vizsgálata szükséges itt.
Annak van jelentősége, hogy az adott helyzetben lévő munkáltatótól milyen ésszerű intézkedések meghozatala volt elvárható és az előreláthatóság érdekében milyen tájékozódás lett volna tőle elvárható.
– A kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. (166.§ (2) b) pont:
Ez megegyezik a korábbi szabályozással, Mk 29. sz. állásfoglalás c) pontja változatlanul irányadó. Ha a kárt kizárólag (!) a munkavállaló okozta és elháríthatatlan volt a munkáltató részéről a kár bekövetkezése, akkor a munkáltató mentesül a felelősség alól. De nem kizárólag a munkavállaló okozta, ha pl. a munkáltató tudott arról, hogy a technológiai előírásokat, óvórendszabályokat nem tartja be a dolgozó, de elmulasztotta a megfelelő intézkedéseket az ellenőrzés során, vagy pl. eltűri a munkáltató a szabálytalan munkavégzést.
A kár előre láthatóságának hiánya (167.§ (1) bek.):
Nem kell megtérítenie a munkáltatónak azt a kárt, amellyel kapcsolatban bizonyítja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható. Ez az előreláthatósági klauzula új elem az Új Mt.-ben. Ez a klauzula a munkáltató kárfizetési kötelezettségét csak ritkán, szűk körben korlátozza, általánosságban a munkáltató előre látja, hogy a károsodás miatt a károsult jövedelemtől eshet el, esetleg hosszabb ideig kizárt lehet a jövedelemszerzése.
A munkavállaló vétkes közrehatása (167.§ (2) bek.):
Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Irányadó az MK 31. sz. állásfoglalása. Az eset összes körülményeinek vizsgálatával a kármegosztásnál figyelembe kell venni pl. a munkáltató közrehatását az ellenőrzés elmulasztásával, a munka szervezetlenségével, alkalmas védőberendezések hiányával, munkavédelmi szabályok megsértésével, stb.
A munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének elmulasztása is a munkáltató mentesülését eredményezheti. Pl.: a károsult nem veszi igénybe az őt egyébként megillető TB ellátást, nem fogadja el a munkáltató által felajánlott egészségének megfelelő másik munkakört, stb.
Méltányossági alapon a kártérítés csökkentése (167.§ (3) bek.):
A bíróság a munkáltatót rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a kártérítés alól részben mentesítheti. Ennek során különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés teljesítésének következményeit értékeli.
A korábbi szabályozás ezt nem tette lehetővé, ez a szabályozás igen előnyös lehet a munkáltatóknak. Csak részbeni mentesítésre kerülhet sor ennek alapján, nem a teljes kártérítési felelősség alóli mentesítésről van szó, és csak rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján, kivételesen.
Munkahelyre bevitt tárgyakban bekövetkezett károkért fennálló felelősség (168.§ (1)-(2) bek.):
A munkáltatót a 166-167. §-ban foglaltak szerint terheli a felelősség a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért.
(2) A munkáltató előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben való elhelyezését vagy a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz vagy a munkavégzéshez nem szükséges dolgok csak a munkáltató engedélyével vihetők be. E szabályok megsértése esetén a munkáltató a bekövetkezett kárért csak szándékos károkozása esetén felel.
Új elem az Új Mt.-ben, hogy a törvény előírja, hogy a munkába járáshoz vagy a munkavégzéshez nem szükséges dolgok csak a munkáltató engedélyével vihetők be a munkahelyekre. Amennyiben a munkáltató hozzájárulásának hiányában történt a munkába járáshoz vagy a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitele a munkahelyre és kár keletkezik (pl. eltűnik, megrongálódik), ezért a munkáltató csak szándékossága esetén felel. A szándékosságot a munkavállaló kell, hogy bizonyítsa.
Fentiek alapján, ha fennáll a munkáltató kártérítési felelőssége, akkor a munkáltató a munkavállaló teljes kárát köteles megtéríteni, mely magába foglalja: – a munkaviszony körében elmaradt rendszeres jövedelmet, (cafetériát is), – a munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelmet, – dologi kárt és költségeket, – hozzátartozó kárát, – és a nem vagyoni kárt.
Az üzemi balesetből eredő TB ellátás megtérítése a munkáltató által:
A foglalkoztató köteles megtéríteni továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset vagy a megbetegedés annak a következménye, hogy a munkáltató vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, ill. ha ő vagy alkalmazottja a balesetet szándékosan idézte elő. Munkaerő-kölcsönzés esetén a foglalkoztató alatt az Mt.-ben meghatározott kölcsönvevőt is érteni kell. De az 5000 forintot meg nem haladó megtérítési kötelezettség esetén a megtérítésre irányuló eljárást nem kell lefolytatni.
Ha a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt/óvintézkedést kizárólag a sérült munkavállaló mulasztotta el, akkor nem léphet fel megtérítési igénnyel a TB szerv a munkáltatóval szemben.
Az üzemi baleset megtörténtét munkabaleseti vagy üzemi baleseti jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A bejelentett üzemi baleset társadalombiztosítási szempontból is üzemi balesetnek minősítése tényét a baleseti táppénz megállapítására jogosult szerv (kifizetőhely vagy az egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv) határozattal állapítja meg.
Az üzemi baleset sérültjét a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény alapján az egészségbiztosítás szolgáltatásaként nyújtott baleseti ellátások közül térítésmentes baleseti egészségügyi szolgáltatás és baleseti táppénz illeti. Az egészségbiztosítás baleseti egészségügyi szolgáltatása keretében a biztosítottak és a kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyek üzemi balesetből eredő egészségkárosodása miatt támogatással rendelt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, gyógyászati ellátás árához, valamint a gyógyászati segédeszköz javítási díjához száz százalékos mértékű társadalombiztosítási támogatás jár.
Mindemellett baleseti táppénzre is jogosult az üzemi baleset sérültje. A baleseti táppénz iránti kérelmet – üzemi balesetből eredő, keresőképtelenséget igazoló orvosi vagy kórházi igazolással együtt – annál a foglalkoztatónál kell benyújtani, ahol az üzemi baleset, vagy a foglalkozási megbetegedés bekövetkezett. A baleseti táppénz mértéke – az úti baleset kivételével – a baleseti táppénz alapját képező jövedelem száz százalékával azonos, úti baleset esetén pedig annak kilencven százalékával. Baleseti táppénz annak jár, aki a biztosítás fennállása alatt, vagy a biztosítás megszűnését követő legkésőbb harmadik napon üzemi baleset következtében keresőképtelenné válik. Keresőképtelen az, aki az üzemi balesettel összefüggő és gyógykezelést igénylő egészségi állapota miatt vagy gyógyászati segédeszköz hiányában munkát végezni nem tud. A baleseti táppénz – az előzetes biztosítási időre és táppénzfolyósításra tekintet nélkül – egy éven keresztül jár azzal, hogy a baleseti táppénz folyósítása legfeljebb egy évvel meghosszabbítható. Nem jogosult baleseti táppénzre az, aki ugyanazon üzemi balesetből eredően baleseti járadékban részesül.
Baleseti járadékra főszabályként az jogosult, akinek üzemi baleset következtében tizenhárom százalékot meghaladó egészségkárosodása keletkezett, de a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai nem illetik meg. Ha az egészségkárosodás mértéke a húsz százalékot nem haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két éven át, ha meghaladja, az egészségkárosodás tartamára időbeli korlátozás nélkül jár. A baleseti járadék mértéke az üzemi baleset okozta egészségkárosodás fokától függ. A baleseti járadék összege a baleseti fokozatok szerint a havi átlagkereset nyolc, tíz, tizenöt, illetőleg harminc százaléka.
Az egészségbiztosítási pénzbeli ellátás iránti igény az igénybejelentés napjától visszamenőleg legfeljebb hat hónapra érvényesíthető. Az ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelőző 6. hónap első napjától lehet megállapítani.
A bejelentett üzemi baleset tényéről a baleseti táppénz megállapítására jogosult szerv dönt. A határozat tartalmazza, hogy mikor történt a baleset, és az milyen egészségkárosító következményekkel jár. Az üzemi balesettel összefüggésben egészségbiztosítási baleseti ellátás csak az üzemi baleset tényét megállapító határozat bemutatása esetén állapítható meg. Az üzemi baleset jogerős megállapításáig a biztosítottnak az általános szabályok szerint rendelt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás árához, továbbá a fogászati ellátásért a biztosított által kifizetett térítési díjat a baleset üzemiségének elismerését követően az egészségbiztosító, vasutas dolgozók esetén a vasutas egészségbiztosítási szerv a rendelkezésre álló nyilvántartás, az üzemi baleset megállapításáról szóló határozat, valamint a kezelőorvos igazolása alapján téríti meg.
A baleseti járadék iránti igényt az üzemi baleset bekövetkezése napjától számított három éven belül, illetőleg a foglalkozási megbetegedés megállapítását követő egy éven belül lehet a kérelem benyújtásával érvényesíteni.
A megtérítésre kötelezett munkáltató a ténylegesen megállapított és folyósított egészségbiztosítási ellátásért, valamint az egészségbiztosítás keretében igénybe vett, finanszírozott egészségügyi szolgáltatásért felelős. A megtérítés összege nem csökkenthető azért, mert az ellátásban részesülőt egyéb címen is megilletné egészségbiztosítási ellátás. A megtérítésre kötelezett munkáltatót ezen túl még a megtérítésre előírt összeg után kamatfizetési kötelezettség is terheli. Nem kell a kamatot megfizetni, ha az érintett az eljárásról való tudomásszerzésével egyidejűleg a felelősségét írásban elismeri, és nyilatkozatát a követelés teljes kiegyenlítéséig fenntartja, továbbá a követelés összegét határidőben megfizeti.
Az egészségbiztosító a követelését megtérítésre kötelező fizetési meghagyással érvényesíti a munkáltatóval szemben. A fizetési meghagyás fellebbezéssel meg nem támadható hatósági határozat, ellene ellentmondásnak van helye. Amennyiben a fizetésre kötelezett a fizetésre kötelező döntés jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, az egészségbiztosítási szerv a követelését
a) a bankszámlával rendelkező kötelezett esetében azonnali beszedési megbízással,
b) bankszámlával nem rendelkező kötelezett személy esetében munkabérből vagy egyéb rendszeres járandóságból történő letiltással érvényesíti.
Ha e fenti végrehajtási eljárás nem vezet eredményre, a követelést az egészségbiztosítási szerv megkeresésére az állami adóhatóság adók módjára hajtja be.
2012. október.
