+36-1-331-1614; Mobil: 06-20-341-5708; | Iroda: 1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 36-38. II. emelet 5. | info[@]bizikugyvediiroda.hu

A mai jogrendszerek alapelve, hogy az öröklés rendjét elsődlegesen az örökhagyó végakarata határozza meg.
A törvény csak akkor jelöli ki az örököst, ha az örökhagyó nem nyilvánította ki végakaratát, vagy a végakarat
a hagyatékot nem meríti ki. Ekkor lép életbe a törvényes öröklés rendje.

Alapfogalmak

Öröklés: az ember vagyonában halála esetén bekövetkező egyetemes jogutódlás. Az öröklés a tulajdonos
személyében alanyváltozást eredményez.

Örökhagyó: az elhunyt személy (meghalt tulajdonos) akinek vagyonában halála miatt egyetemes jogutódlás
következik be.

Hagyaték:az örökhagyótól halála esetén jogutódaira átszálló egész vagyon, vagyontárgyainak, valamint polgári
jogi jellegű vagyoni jogainak és kötelezettségeinek összessége.

Örökös: az örökhagyó egyetemes jogutódja, az örökhagyó vagyoni jellegű jogainak és kötelezettségeinek, vagy
azok meghatározott hányadának új tulajdonosa.

Hagyomány: az örökhagyó végrendelete  alapján bekövetkező legtipikusabb jogutódlás, amelynek jogosultja a
hagyatékban meglévő valamely vagyontárgy tulajdonosa lesz, anélkül, hogy a hagyatéki terhek viselésében is
osztoznia kellene.

Meghagyás: az örökhagyó végrendeletében valamely örököst vagy hagyományost kötelezettséggel terhel, amelynek
követelésére azonban a kedvezményezett nem válik jogosultá.

Kötelesrész: az örökhagyó legközelebbi rokonainak illetve házastársának a törvény szerint járó minimum részesedése,
az örökhagyó vagyona terhére. Kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt annak fele  illeti, ami neki – a kötelesrész
alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna.

2012. szeptember.