Tanú a polgári peres eljárásban
Tanúk
167. § (1) Ha a fél a tényállításait tanúkkal kívánja bizonyítani, meg kell jelölnie a bizonyítani kívánt tényeket és be kell jelentenie a tanúk nevét és idézhető címét. Ha a megidézni kért tanú kiskorú, a félnek be kell jelentenie a tanú életkorát, törvényes képviselője nevét és idézhető címét is.
(2) A tanú (1) bekezdésben meghatározott adatait a keresetlevélben vagy más beadványban, illetve a tárgyaláson kell bejelenteni.
(3) Ha a tanú adatait a fél beadványban jelöli meg, beadványában a tanú nevén kívül a tanú egyéb adatait nem kell feltüntetnie, hanem egy példányban beadott külön lapon köteles a tanú idézhető címét – és amennyiben szükséges, a tanú egyéb személyazonosító adatait – a bíróság részére megjelölni. Különösen indokolt esetben a beadványban elegendő a tanú nevének feltüntetése helyett egyéb megjelölést alkalmazni, és az így megjelölt tanú adatait külön lapon feltüntetni.
(4) Ha a fél a tanú adatait a tárgyaláson jelenti be, arra a (3) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a tanú adatait tartalmazó külön lapot a bíróságnak úgy kell átadni, hogy annak tartalmát a többi fél vagy egyéb perbeli személy – az ügyészt ide nem értve – ne ismerhesse meg.
(5) A tanút megidézni kérő félnek a tanút előzőleg nyilatkoztatnia kell arról, hogy a tanú az adatainak bejelentésére a (3) és (4) bekezdés szabályait alkalmazni kéri-e, és köteles e nyilatkozat szerint eljárni. Ha a tanút a fél nem tudja nyilatkoztatni, a (3) bekezdés elsõ mondata, illetve a (4) bekezdés szerint köteles eljárni.
(6) A bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet is kötelezheti a tanú nevének és idézhető címének a (3), illetve (4) bekezdésben meghatározott módon történő bejelentésére, ha a bizonyító fél valószínűsíti, hogy az általa nem ismert tanút az ellenfél ismeri vagy ismernie kell. Ebben az esetben a tanú személyi adatainak zártan kezelésére vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a tanú zártan kezelt személyi adatait a bizonyító fél sem ismerheti meg, és az adatok zártan történõ kezelését a 172. § (4) bekezdésében meghatározott eseteken kívül csak akkor lehet megszüntetni, ha a bizonyító fél idõközben egyéb úton megismerte a tanú személyi adatait.
167/A. § (1) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorút csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték másként nem pótolható.
(2) A kiskorú tanú kihallgatásánál a törvényes képviselője jelen lehet. A kihallgatáskor a figyelmeztetéseket és tájékoztatásokat a kiskorú tanú korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell közölni. A kihallgatásnak megfelelõ légkörben, a kiskorú számára érthetõ módon kell megtörténnie.
(3) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú kihallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire való figyelmeztetést mellőzni kell, helyette az igazmondás követelményéről kell tájékoztatást adni a tanú korára és érettségére figyelemmel, számára érthető módon. A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú tanú esetében a személyi adatainak zártan kezeléséről, valamint a vallomástétel megtagadásáról a nyilatkozatot a törvényes képviselője teszi meg, valamint a vallomástételre kötelező határozat elleni fellebbezési jogot a törvényes képviselő gyakorolja.
(4) Ha a kiskorú tanú és a törvényes képviselője között érdekellentét van, a bíróság megkeresésére a gyámhatóság által kirendelt eseti gondnok gyakorolja a (2) és (3) bekezdésben meghatározott jogokat.
168. § (1) A tanút az elnök idézi meg. Az idézésben (96. §) meg lehet jelölni azokat a körülményeket is, amelyekre a tanú kihallgatása szükségesnek mutatkozik, s a tanút fel lehet hívni, hogy meghatározott feljegyzéseit, iratait vagy a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyait hozza magával.
(1a) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú tanút törvényes képviselője útján idézi a bíróság azzal a felhívással, hogy a tanú megjelenéséről gondoskodjék. A tizennegyedik életévét betöltött kiskorú tanú idézésérõl a bíróság a törvényes képviselőjét értesíti.
(2) Ha a tanú a fél által bejelentett adatok téves volta miatt nem volt megidézhető, a bíróságnak a tanú ismételt megidézése előtt meg kell vizsgálnia, hogy a fél téves bejelentése nem a per elhúzását célozta-e. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni arra az esetre is, amikor a bíróság a bizonyító fél ellenfelét kötelezte a tanú adatainak bejelentésére.
169. § (1) Azt, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása miatt helyes vallomás nem várható, tanúként kihallgatni nem lehet.
(2) A tanú, ha a titoktartás alól felmentést nem kapott, nem hallgatható ki olyan kérdésrõl, amely minõsített adatnak minõsül.
(3) A titoktartási kötelezettség az annak alapjául szolgáló viszony megszûnése után is fennmarad.
(4) Azt, hogy a titoktartás alól való felmentésre az egyes esetekben mely hatóság vagy szerv illetékes, a Kormány rendelettel határozza meg.376
(5) Azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik, a felmentésre irányuló megkeresésben meg kell jelölni.
(6) A jelen § ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehetõ.
170. § (1) A tanúvallomást megtagadhatja:
a) a felek bármelyikének a 13. § (2) bekezdésében megjelölt hozzátartozója;
b) az, aki a tanúvallomás folytán magát vagy a 13. § (2) bekezdésében megjelölt hozzátartozóját bûncselekmény elkövetésével vádolná, az azzal kapcsolatos kérdésben;
c) az ügyvéd, az orvos és más olyan személy, aki hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette;377
d) a jogvitával érintett ügyben lefolytatott közvetítõi eljárásban eljárt közvetítõ, szakértõ;
e) az üzleti titok megtartására köteles személy az olyan kérdésben, amely tekintetében a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg;
f) a médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, ha a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné, az azzal kapcsolatos kérdésben.
(2) Ha a tanú több pertárs közül nem valamennyivel áll a 13. § (2) bekezdésében megjelölt viszonyban, a tanúságtételt a többiekre nézve csak akkor tagadhatja meg, ha a vallomás nem különíthetõ el.
(3) Az (1) bekezdés a) és b) pontja alapján a tanúságtétel nem tagadható meg, ha a kérdés:
a) olyan jogügyletre vonatkozik, amelynél a tanú mint valamelyik fél képviselõje vagy mint ügyleti tanú maga is közremûködött, vagy amelynél valamelyik fél a tanúnak képviselõje volt, vagy ha a tanú a kérdéses jogviszonyban a felek valamelyikének jogelõdje;
b) a tanú családtagjának származására, házasságára, életbenlétére, halálára, kiskorú családtagjának elhelyezésére, kiadására vagy családi viszonyon alapuló vagyonjogi ügyre vonatkozik.
(4) Az (1) bekezdés e) pontja alapján a tanúságtétel nem tagadható meg, ha:
a) az érdekelt az üzleti titok megtartására köteles személyt e kötelessége alól felmentette,
b) ha a kérdés a közérdekû adatok nyilvánosságára és a közérdekbõl nyilvános adatra vonatkozó külön törvényi rendelkezések alapján nem minõsül üzleti titoknak, vagy
c) ha a per tárgyát annak eldöntése képezi, hogy az érintett adat közérdekû adatnak minõsül-e.
(5) Az (1) bekezdés a) és c)-f) pontja esetében a tanút mentességére kihallgatása elõtt, illetõleg mihelyt a mentesség kiderül, figyelmeztetni kell. Ennek megtörténtét, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát a jegyzõkönyvbe fel kell venni.
(6) Az (1) bekezdés c)-e) pontjában meghatározott titoktartási kötelezettség az annak alapjául szolgáló viszony megszûnése után is fennmarad.
(6a) Az (1) bekezdés f) pontjában foglalt mentesség az annak alapjául szolgáló jogviszony megszûnése után is fennmarad.
(7) Ha a tanút a jelen § esetében a mentességre való alapos hivatkozása ellenére vallomásra kötelezik, vagy az (5) bekezdésben foglalt rendelkezést nem tartják meg, a tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehetõ.
171. § (1) Ha a tanú a 169. § értelmében nem hallgatható ki, vagy a 170. § alapján nem akar vallomást tenni, ezt a bíróságon a kitûzött határnap elõtt is bejelentheti. A 170. § esetében a megtagadás okát a bejelentéssel egyidejûleg elõ kell adni és egyben valószínûsíteni kell. A bíróság egyéb valószínûsítõ adat hiányában a tanút a megtagadás okára nézve ki is hallgathatja.
(2) Abban a kérdésben, hogy a tanúságtétel megtagadásának helye van-e (170. §), a kihallgatást foganatosító bíróság határoz; határozathozatal elõtt a feleket – ha jelen vannak – meg kell hallgatni. Ha a tanúkihallgatást megkeresés útján foganatosítják (202. §), a perbíróság a megkeresett bíróság határozatát – kérelemre – megváltoztathatja. A kérelemnek a tanú kihallgatására halasztó hatálya van.
(3) A perbíróságnak vallomástételre kötelezõ határozata ellen a tanú fellebbezéssel élhet.
171/A. § (1) A bíróság a tanú személyi adatait [167. § (1) bek. és 173. § (1) bek.] a tanú nevének kivételével – a 167. § (3) bekezdésének utolsó mondatában meghatározott esetben a tanú nevét is – (a továbbiakban: a tanú személyi adatai) az iratok között elkülönítve, zártan kezeli, ha azokat a fél a 167. § (3) vagy (4) bekezdésében meghatározott módon jelentette be. A tanú személyi adatait csak a bíróság, a jegyzõkönyvvezetõ (leíró) és az ügyész jogosult megismerni. A bíróság az eljárás során biztosítja, hogy a tanút megidézni kérõ fél és az ügyész kivételével a felek és egyéb perbeli személyek számára az eljárás egyéb adataiból a tanú személyi adatai ne válhassanak megismerhetõvé.
(2) Ha a fél a tanú személyi adatait (azok egy részét) a 167. § (3) vagy (4) bekezdésében meghatározott módon jelentette be, a tanú személyi adatait tartalmazó külön lapot senki részére nem lehet kézbesíteni, azt a tanút megidézni kérõ fél és az ügyész kivételével a felek és egyéb perbeli személyek a bíróságon sem tekinthetik meg, arról másolat nekik nem adható.
(3) A bíróság a tanú személyi adatait akkor is zártan kezeli, ha ezt a tanú a kihallgatása elõtt kéri. Ebben az esetben a zártan kezelés azon adatokra terjed ki, amelyeket a tanút megidézni kérõ fél ellenfele (a féllel ellenérdekû egyéb perbeli személy) – az ügyészt ide nem értve – még nem ismerhetett meg.
172. § (1) A tanú a tárgyaláson és a bizonyítási eljárásnál kihallgatása elõtt nem lehet jelen, s kihallgatása után csak a bíróság engedélyével távozhatik el.
(2) A kihallgatás megkezdése elõtt a tanút figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire.
(3) A kihallgatás megkezdése elõtt a tanút nyilatkoztatni kell arról, hogy kívánja-e személyi adatainak zártan kezelését. Ha a tanú személyi adatainak zártan kezelését kéri, a bíróság a tanú neve kivételével a tanú személyi adatait zártan kezeli. Különösen indokolt esetben a bíróság a tanú nevét is zártan kezelheti.
(4) Ha a tanú a bíróság felhívására a személyi adatainak zártan kezelését nem kéri, illetve külön felhívás nélkül is úgy nyilatkozik, hogy személyi adatainak zártan kezelését nem kívánja, a bíróság a tanú személyi adatainak a 171/A. § (1) bekezdése alapján történõ zártan kezelését megszünteti; ez korlátozódhat a tanú neve zártan kezelésének megszüntetésére.
(5) Ha az eljárás során a bíróság megállapítja, hogy a tanút megidézni kérõ fél ellenfele (a féllel ellenérdekû egyéb perbeli személy) – az ügyészt ide nem értve – a tanú személyi adatait ismeri, a bíróság a tanú személyi adatainak zártan kezelését megszünteti.
(6) A tanú személyi adatai zártan történõ kezelése tárgyában a kihallgatást foganatosító bíróság a felek meghallgatása nélkül dönt, külön határozatot hoznia azonban nem kell, a jegyzõkönyvben elegendõ a (3)-(5) bekezdésben foglaltak megtörténtére utalni.
173. § (1) A kihallgatás kezdetén a tanútól meg kell kérdezni a nevét, születési helyét, idejét, anyja nevét, lakóhelyét, valamint azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van, s hogy ennek folytán vagy más okból nem elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástétel megtagadására jogosult. Ha a bíróság a tanú személyi adatainak zártan kezelését nem szüntette meg, vagy a tanú kérelmére azokat zártan kezeli, a tanú személyi adatait a személyazonosításra alkalmas iratok megtekintésével állapítja meg, írásban rögzíti és zártan kezeli.
(2) Ezután a tanút részletesen ki kell hallgatni, tisztázva azt is, hogy az általa elõadottakról miként szerzett tudomást.
(3) A tanút az elnök hallgatja ki. A bíróság többi tagja is jogosult a tanúhoz kérdéseket intézni. Kérdéseket a felek indítványozhatnak. Az elnök a feleknek kérelmükre megengedheti, hogy a tanúhoz közvetlenül is intézhessenek kérdéseket. A fél részérõl indítványozott vagy a tanúhoz közvetlenül intézett kérdés megengedhetõsége felõl az elnök határoz.
(4) Ha a tanú vallomása más tanúnak vagy a személyesen meghallgatott félnek elõadásával ellentétben áll, az ellentét tisztázását szükség esetében szembesítéssel kell megkísérelni.
174. § (1) A tanú a kihallgatása alkalmával a birtokában levõ okiratot, illetõleg annak a peres ügyre vonatkozó részét köteles a bíróság rendelkezésére megtekintés végett bemutatni, kivéve ha az okiratot perben nem álló harmadik személy nevében tartja birtokában. Ha a tanú az okirat bemutatását alaptalanul megtagadja, a tanúságtétel megtagadásának következményeit (185. §) kell megfelelõen alkalmazni.
(2) A bíróság szükség esetén elrendelheti az okirat másolatának (kivonatának) az iratokhoz való csatolását. Ha a tanú a másolatot (kivonatot) csatolni nem tudja, annak elkészítésérõl a bíróság gondoskodik.
175. § (1) A kihallgatás után a tanú elõtt a jegyzõkönyvbe vett vallomását fel kell olvasni, kivéve, ha a felolvasást sem a tanú, sem a felek nem kívánják. A felolvasás megtörténtét vagy annak mellõzését a jegyzõkönyvben fel kell tüntetni.
(2) Ha a tanú a vallomás felolvasásakor vallomását kiigazítja vagy kiegészíti, azt szintén jegyzõkönyvbe kell foglalni.
176. § (1) Ha a tanú aggkora, betegsége, testi fogyatkozása vagy más ok miatt a bíróság elõtt nem jelenhetik meg, a bíróság a tanút lakásán, illetõleg tartózkodási helyén hallgatja ki. Ebben az esetben a bíróság akként is rendelkezhetik, hogy a tanút az elnök hallgassa ki.
(2) A tanúkihallgatás helyérõl és idejérõl a feleket és a tanút elõzetesen értesíteni kell.
Tanú a büntetõ eljárásban
A TANÚVALLOMÁS
79. § (1) Tanúként az hallgatható ki, akinek bizonyítandó tényrõl tudomása lehet.
(2) Akit tanúként megidéztek, ha e törvény kivételt nem tesz, köteles vallomást tenni.
(3) A tanú kérelmére a megjelenésével felmerült költséget a külön jogszabályban meghatározott mértékben az eljáró bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság megállapítja, és megtéríti. Erre a tanút az idézésben, valamint a kihallgatásának befejezésekor figyelmeztetni kell.266
80. § A tanú érdekében meghatalmazott ügyvéd járhat el, ha a tanú a jogairól való felvilágosítás céljából ezt szükségesnek tartja. A tanút errõl az idézésében tájékoztatni kell.
A tanú vallomástételének akadályai
81. § (1) Nem hallgatható ki tanúként
a) a lelkész, illetõleg az egyházi személy arról, amire a hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn,
b) a védõ arról, amirõl mint védõ szerzett tudomást, vagy amit a terhelttel védõi minõségében közölt,
c) akitõl a testi vagy szellemi állapota miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás,
d) a hatósági tanú olyan tényekre, adatokra, körülményekre nézve, amelyre titoktartási kötelezettség terheli, és ez alól a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság nem mentette fel.
(2) Minõsített adatról nem hallgatható ki tanúként az, aki a titoktartási kötelezettség alól nem kapott felmentést.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben a minõsített adat védelmérõl szóló törvényben271 meghatározott minõsítõ az ügyész, illetõleg a bíróság megkeresésére dönt a felmentés megadásáról vagy a titoktartási kötelezettség fenntartásáról. A felmentésre irányuló megkeresésben azonosításra alkalmas módon meg kell jelölni azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik.
82. § (1) A tanúvallomást megtagadhatja
a) a terhelt hozzátartozója,
b) az, aki a (4) bekezdés esetét kivéve magát vagy hozzátartozóját bûncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben, akkor is, ha a tanúvallomást az a) pont alapján nem tagadta meg,
c) – a 81. § (2) bekezdésében foglalt titoktartási kötelezettség esetét ide nem értve – az, aki a foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással a titoktartási kötelezettségét megsértené, kivéve, ha ez alól a külön jogszabály szerint jogosult felmentette, vagy külön jogszabály szerint a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság megkeresésére a titoktartási kötelezettség alá esõ adat továbbítása a felmentésre jogosult számára kötelezõ,
d) a médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, ha a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné, az ezzel kapcsolatos kérdésben, kivéve, ha a bíróság az információt átadó személy kilétének felfedésére kötelezte.
(2) A tanút a kihallgatása elején a mentességi okokra és a jogaira figyelmeztetni kell. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzõkönyvbe kell venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz jegyzõkönyvezésének elmaradása esetén a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehetõ figyelembe.
(3) A megtagadás jogosságáról az eljáró bíróság, ügyész, illetõleg nyomozó hatóság határoz.
(4) A tanúvallomást az (1) bekezdés b) pontja alapján nem tagadhatja meg az, aki a kérdésre adott válasszal önmagát olyan bûncselekmény elkövetésével vádolná, amely miatt
a) vele szemben a feljelentést a 175. § (1) bekezdése alapján elutasították,
b) vele szemben a nyomozást a 190. § (1) bekezdésének f) pontja vagy a 192. § (1) bekezdése alapján megszüntették,
c) vele szemben a büntetõeljárást tevékeny megbánás miatt megszüntették [221/A. § (7) bek., 267. § (1) bek. l) pont, 332. § (1) bek. f) pont],
d) vele szemben a büntetõeljárást a 226. § (1)-(2) bekezdése vagy a 332. § (1) bekezdésének g) pontja alapján megszüntették, illetõleg
e) a Btk. Különös Része alapján a hatósággal történõ együttmûködése folytán nem büntethetõ.
(5) A (4) bekezdés alapján tett tanúvallomásban közölt bûncselekmény miatt a nyomozás folytatása [191. § (2) bek.] nem rendelhetõ el, és a tanúvallomás nem tekinthetõ a perújítás szempontjából új bizonyítéknak [408. § (1) bek. a) pont]. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni arra a tanúvallomás során feltárt bûncselekményre is, amely nem képezte a tanú ellen korábban folyamatban volt büntetõeljárás tárgyát, de a feljelentés elutasításának, a nyomozás, illetõleg az eljárás megszüntetésének a tanúvallomással feltárt bûncselekmény esetén is bármely okból helye lenne.
(6) A bíróság akkor kötelezheti a médiatartalom-szolgáltatót, valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyt a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétének felfedésére, ha három évig terjedõ vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ szándékos bûncselekmény felderítése érdekében az információt átadó személy kilétének ismerete nélkülözhetetlen, az ettõl várható bizonyíték mással nem pótolható, továbbá a bûncselekmény felderítéséhez fûzõdõ érdek – különösen a bûncselekmény tárgyi súlyára tekintettel – olyan kiemelkedõ, amely az információforrás titokban maradásához fûzõdõ érdeket egyértelmûen meghaladja.
83. § (1) A tanú vallomástételének akadályát figyelembe kell venni, ha az akár a bûncselekmény elkövetésekor állt fenn, akár a kihallgatáskor áll fenn. A 82. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti mentességi ok fennállása esetén a tanú a vallomástételt – a 82. § (4) bekezdésében meghatározott kivétellel – akkor is megtagadhatja, ha a kérdéses bûncselekmény elkövetését már jogerõsen megállapították, vagy vele szemben az ügyész a vádemelést elhalasztotta.
(2) A tanúnak a 81. § (1) bekezdése a) és b) pontjában meghatározott mentessége az annak alapjául szolgáló viszony megszûnése után is fennmarad. Ebben az esetben a tanú a titoktartási kötelezettségének körébe tartozó bizonyítandó tényre nem hallgatható ki.
(3) Ha a tanú a 82. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott titoktartási kötelezettség alól nem kapott felmentést, az a külön jogszabályban meghatározott ideig áll fenn.
(4) A tanúnak a 82. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt mentessége az annak alapjául szolgáló jogviszony megszûnése után is fennmarad.
84. § A 83. § és a 85. § (3) bekezdése rendelkezéseinek megsértésével kihallgatott tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehetõ figyelembe.
A tanú kihallgatása
85. § (1) A tanúkat egyenként kell kihallgatni.
(2) A kihallgatás kezdetén meg kell kérdezni a tanútól a nevét, a születési idejét és helyét, anyja nevét, a lakóhelyének és tartózkodási helyének címét, a foglalkozását, a személyazonosító okmány számát, valamint azt, hogy a terhelttel vagy a sértettel rokoni viszonyban van-e, vagy hogy az ügyben más okból érdekelt vagy elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástételt megtagadhatja.
(3) A kihallgatás elején tisztázni kell, hogy nincs-e a tanú vallomástételének akadálya (81-82. §). Ha a tanú vallomástételének nincs akadálya, figyelmeztetni kell arra, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani, továbbá arra, hogy a hamis tanúzást a törvény szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzõkönyvbe kell venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz jegyzõkönyvezésének elmaradása esetén a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehetõ figyelembe.
(4) A sértett tanúkénti kihallgatásánál jelen lehet az érdekében eljáró ügyvéd, aki a tanúnak felvilágosítást adhat a jogairól, de más tevékenységet nem végezhet, és a vallomást nem befolyásolhatja. A kihallgatást követõen az arról készült jegyzõkönyvet megtekintheti, és észrevételeit írásban vagy szóban elõterjesztheti.
(5) A bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a szóbeli kihallgatását követõen vagy helyette írásban tegyen vallomást. Ebben az esetben a tanú a vallomását saját kezûleg leírja és aláírja, az elektronikus okirat formájában elkészített vallomását minõsített elektronikus aláírással látja el, vagy a tanúnak a más módon leírt vallomását bíró vagy közjegyzõ hitelesíti. Az írásbeli tanúvallomás megtétele nem zárja ki, hogy utóbb a tanút, ha ez szükséges, a kihallgatása céljából a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság megidézze.
(6) Ha a tanú szóbeli kihallgatás nélkül vagy a szóbeli kihallgatást követõen írásban tesz vallomást, az írásbeli vallomásból ki kell tûnnie, hogy a tanú a vallomást a vallomástétel akadályainak (81. és 82. §), valamint a hamis tanúzás következményeinek ismeretében tette meg. Erre a tanút az írásbeli vallomás megtételének engedélyezésével egyidejûleg, a vallomástétel akadályainak és a hamis tanúzás következményeinek ismertetésével figyelmeztetni kell.
86. § (1) A tizennegyedik életévét meg nem haladott személyt csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. A kihallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire való figyelmeztetést mellõzni kell.
(2) Aki szellemi vagy egyéb állapota miatt korlátozottan képes megítélni a tanúvallomás megtagadásának jelentõségét, tanúként csak akkor hallgatható ki, ha vallomást kíván tenni, és a törvényes képviselõje vagy a tanúként kihallgatandó által megjelölt hozzátartozó hozzájárul. A törvényes képviselõ vagy a kihallgatandó által megjelölt hozzátartozó a tanú érdekében ügyvédet hatalmazhat meg.
(3) A tizennyolcadik életévét meg nem haladott, valamint a (2) bekezdésben meghatározott tanú kihallgatásánál a tanú törvényes képviselõje és gondozója jelen lehet.
(3a) A 85. § (3) bekezdésében meghatározott figyelmeztetéseket a tizennyolcadik életévét meg nem haladott tanú korára, érettségére figyelemmel, számára érthetõ módon kell megfogalmazni.
(4) Ha a tanú és a törvényes képviselõ vagy a gondozó, illetõleg a tanú által megjelölt hozzátartozó között érdekellentét van, a (2) és (3) bekezdésben meghatározott jogokat a gyámhatóság gyakorolja.
87. § A tárgyalást megelõzõen a tanú bíróság elõtti kihallgatásának akkor van helye, ha
a) a tanú az életét közvetlenül veszélyeztetõ állapotban van,
b) megalapozottan feltételezhetõ, hogy a tanú tárgyaláson nem jelenhet meg.
88. § (1) A kihallgatása során a tanú a hozzá intézett kérdésekre válaszol, de arra is módot kell neki adni, hogy a vallomását összefüggõen elõadja; ennek során – a tanú védelmére vonatkozó szabályok figyelembevételével – tisztázni kell azt is, hogy a tanú az általa elmondottakról miként szerzett tudomást. Ha a tanú vallomása eltér a korábbi vallomásától, ennek okát tisztázni kell. Az eljárás azonos szakaszában a tanú újabb kihallgatásánál a személyi adatokat – ha azok nem változtak – nem szükséges rögzíteni.
(2) A tanú kérelmére a vallomásának egyes részeit szó szerint kell jegyzõkönyvbe venni.
89-92. §
Kényszerintézkedés a tanúval szemben
93. § Ha a tanú a vallomástételt, illetõleg az eljárási cselekménynél való közremûködést a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, rendbírsággal sújtható, és az okozott költség megfizetésére kötelezhetõ.
94. § Ha a tanú a mentességére hivatkozással tagadja meg a vallomástételt, az ennek helyt nem adó határozat elleni jogorvoslatnak halasztó hatálya van.
III. Cím
A TANÚ VÉDELME
95. § A tanú életének és testi épségének vagy személyes szabadságának védelme, valamint annak érdekében, hogy a tanú a vallomástételi kötelezettségének eleget tegyen és a vallomását megfélemlítés nélkül tegye meg, a tanút az e törvényben meghatározottak szerint védelemben kell részesíteni.
A tanú személyi adatainak zárt kezelése
96. § (1) A bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság hivatalból elrendelheti, illetve a tanú, vagy az érdekében eljáró ügyvéd kérelmére elrendeli, hogy a tanú személyi adatait [85. § (2) bekezdés] az iratok között elkülönítve, zártan kezeljék. Ezekben az esetekben a tanú zártan kezelt adatait csak az ügyben eljáró bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tekintheti meg.
(2) Ha a tanú személyi adatainak zárt kezelését rendelték el, ettõl kezdve
a) az eljárást folytató bíróság, ügyész, illetõleg nyomozó hatóság biztosítja, hogy a tanú zártan kezelt adatai az eljárás egyéb adataiból ne váljanak megismerhetõvé,
b) a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság a tanú személyazonosságát az azonosításra alkalmas iratok megtekintésével állapítja meg,
c) a személyi adatok zártan kezelésének megszüntetésére csak a tanú beleegyezésével kerülhet sor.
(3) A tanú személyi adatai zárt kezelésének elrendelésétõl kezdve a büntetõeljárásban részt vevõknek a tanú személyi adatait tartalmazó iratról olyan másolat adható, amely a tanú személyi adatait nem tartalmazza.
Különösen védett tanú
97. § Különösen védetté nyilvánítható a tanú, ha
a) vallomása kiemelkedõ súlyú ügy lényeges körülményeire vonatkozik,
b) a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható,
c) a személye, a tartózkodási helye, valamint az, hogy az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tanúként kívánja kihallgatni, a terhelt és a védõ elõtt nem ismert,
d) személyének felfedése esetén a tanú vagy hozzátartozója élete, testi épsége vagy személyes szabadsága súlyos fenyegetésnek lenne kitéve.
2012. szeptember.
